Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Adam anyukájával, Leilával.

2011.07.01

Igaz ez egy régi interjú,de csak most került nyilvánosságra.

Olvassátok csak :

 

Adam anyukájaként mire gondoltál a döntő előtt és alatta?

Talán az volt számomra az eddigi életem legizgalmasabb, legfeszültebb, legérzelemdúsabb estéje. Tudtam, hogy ha nyer, akkor egy hihetetlen esélyhez juthat, és azt is tudtam, hogy ez Krisről ugyanúgy elmondható. A családaink nagyon jóban lettek egymással. Kris édesanyjával folyamatosan támogattuk egymást, és tudtam, hogy bármi is lesz, a gyerekeink jól lesznek. Kim és én rengeteget beszélgettünk, tudtuk, hogy erős fiaink vannak, és hogy egy fantasztikus lehetőséghez jutnak, bárhogy is alakuljon. Feszült voltam, tele várakozással, de egyben izgatott is, hiszen minden nagyon jól haladt.

És mi futott át akkor az agyadon, amikor Kris nevét mondták ki?

Azt gondolom, hogy mindenki nyerni akar lenni, nem számít, miben utazik: kártyában, vagy épp egy ilyen megmérettetés során, vagy akármiben az élete során. Adam egy győztes. Még mindig az, nem számít, hogy nem az ő nevét mondták – akármennyire is jó dolog kimondani, hogy “én nyertem meg az American Idolt”. Jól éreztem magam, hisz tudtam, hogy ő attól még győztes. Nem emlékszem már, egészen pontosan hogy reagáltam, de amikor megtudtam az eredményt, a feszültség hirtelen elszállt, és csak nagyon örültem Adamnek.

Mennyi idős volt ő, mikor észrevetted, hogy van valami különleges vagy egyedi a fiadban? Mikor fedezted fel a tehetségét?

Azt tudom mondani neked, hogy úgy 3 éves kora környékén tűnt fel, hogy kibetűzi könyvekből szavakat, és már hangot ad különböző karaktereknek annak ellenére, hogy igazából olvasni tudna. Imádta a Halloweent, különböző figurákat megjeleníteni. Aztán különböző színházi csoportokba vittem őt, jól megvolt a többi gyerekkel, szeretett közöttük. Tízévesen énekelt először, és már akkor tudtuk, hogy nagyon ritka, amikor egy ennyire fiatal fiú ilyen hangokat is elér, ezért elkezdtük órákra vinni.

Mit szóltál hozzá, mikor közölte veled, hogy jelentkezett az American Idol meghallgatásra?

A Wicked-beli barátai vették rá, hogy jelentkezzen. Felhívott engem, és azt mondta: “az esélytelenek nyugalmával indulok”. Adam lent volt Los Angelesben, a meghallgatás viszont itt volt San Franciscóban, ahol én lakom. Mondtam neki, hogy azért menjen el. Mindig olyan sikeres, amikor belekezd valamibe, úgyhogy azt gondoltam, meg kell próbálnia. Jól hangzott. Az életben minden egy kaland, és ez egy újfajta utazást vetített előre, szóval miért is ne?

Miután ő először a zsűri elé lépett, gondoltad volna, hogy ilyen messzire eljut?

Dehogy! Tudod, mit mondanak, jó helyen kell lenned, jó időben. Pontosan ott kell lenned akkor és ott, ahol valaki felfigyel rád. Sosem képzeltem volna, hogy eddig eljut. Nem azért, mert ne tudtam volna, mennyire tehetséges, de ez egy olyan hosszú folyamat, annyi ember próbál érvényesülni. Emlékszem, amikor hazaért, mesélte, hogy órákon át állt a sorban. Két barátjával ment, kora reggel elindultak, és késő este értek haza. Csak álltak ott a sorban, és ennek a megterhelő napnak a végén kerültek sorra. Emlékszem, remélte, hogy jól énekelt, hiszen előző este nem sokat aludt. Jó helyen volt, jó időben, és bejött.

Mint édesanyának, miben változott meg az életed? Miben változott meg a fiad élete?

Mindig úgy meséltem az embereknek róla, mikor Adam még fiatalabb volt, hogy “van egy tehetséges fiam, aki énekes”. Egy szülő mindig nagyon büszke a gyermekére, és tudtam, hogy ő különleges. Ez a lehetőség mindkettőnk életét teljesen megváltoztatta. Los Angelesbe utaztam minden áldott héten, mert nem akartam kihagyni egy adást sem. Szerettem ott lenni. Leültem hátul, és csak figyeltem. Ez a legcsodálatosabb ajándék. Nem volt egyszerű ledolgozni ötven órát egy héten, majd Los Angelesbe utazni a szabadnapokon, de megváltoztatta az életemet. Ma már látom, micsoda lehetőség nyílt Adam előtt, egy teljesen új élet kezdődik. Új élet számára és számomra is. Annyira izgatott vagyok, hogy a részese lehetek ennek az egésznek! Annyira más már az életem, tulajdonképpen most költözöm végleg Los Angelesbe San Franciscóból. Megteszem ezt, hiszen egész más életet élünk most. Megváltozott az élete, hiszen megküzdött érte, ő érte el. Adam a Wickedben dolgozott, de az csak a számlák miatt kellett. Keményen dolgozott, de nem az volt, amire ő igazából vágyott. És újra mondom: jó helyen volt, jó időben. Ma az van, amit mindig is akart. Az élete sosem lesz a régi, és ez azért jó, mert ez volt az álma, hogy fellépjen, és kiélhesse a kreativitását.

Mit tanácsolsz azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekei a jövőben elindulnak ezen a tehetségkutatón?

Ez könnyű kérdés: amit én megtettem, mint anya, és amit anyaként tanácsolhatok másoknak, az, hogy ha a gyerek gitárleckét akar venni, balettozni akar vagy énekelni, esetleg a sportban erős, akkor tegyenek meg mindent, hogy elvihessék rájuk, és segítsenek neki benne. Aztán lehet, hogy később nem lesznek énekesek vagy balerinák, de a tapasztalatot magukkal viszik. Megtanulják, hogy meg tudják csinálni, hogy megtudnak tenni bármit. Hagyják a gyerekeket álmodni, és segítség őket hozzá, hogy ezek az álmok teljesüljenek. Lehet, hogy ez áldozatot követel, lehet, hogy két órán át tart az út, mire odaérnek, de csak vigyék őket. Ez kell ahhoz, hogy magabiztos gyermekek váljanak belőlük, akikből majd egy nap magabiztos felnőttek lesznek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.